Berlinről

Az már tavaly, turistaként is feltűnt, hogy Berlin egészen más léptékű, mint Budapest.  Nincs itt semmi elaprózva, minden hatalmas, elegánsan túl nagy, az utak szélesek, a terek beláthatatlanok. Berlin még Budapestnél is rohamosabban fejlődött a 19. század második felében, a lakossága 1860-tól húszévente megduplázódott, a 20-as évekre már több mint 4 milliós város volt. Ehhez képest most „csak” 3.4 millióan laknak itt, de a terek megmaradtak.  Egyszóval hiába hiányzik Budapest meg a palota negyed, le vagyok nyűgözve.

A turistás bejáráson kívül hajókáztam a Spreen is, ezt az egyetem szervezte (kedves tőlük). Az idegenvezetés szerint Berlinben több vízfelület van mint Velencében és Amszterdamban összesen, ami lehet, hogy igaz, ha a környező tavak is beszámítanak, de azért nem ez határozza meg a város arculatát. De jól körbe lehetett nézni, és újra rácsodálkozhattam, hogy ez:

és ez:

is Berlin. Sosem gondoltam volna, de egyre jobban tetszenek ezek furcsa üveg-gigászok. (Berlint is jól szétlőtték a háborúban, úgyhogy volt hova felhúzni ilyeneket.)

Amiket a fenti képeken láttok az persze nem az, ahol én mindennap sétálgatni fogok, egy viszonylag nyugis környéken lakom Neuköllnben, 20-as évekbeli tömbházban (UNESCO világörökség része, de annyira azért nem gyönyörű, inkább várostervezésileg jelentős).  Szép a szobám és elég nagy, viszont németesen nagyon hideg van az egész lakásban, ehhez még hozzá kell szoknom.

A másik főszíntér, a Freie Universität (FU) pedig egy Dahlem nevű külvárosban van (túl előkelő helyen ahhoz, hogy értelmezhető áron ott lakhassak).  A campus területe hatalmas, több, mint három metrómegállónyi  helyen vannak szétszórva az épületek lakóházak (villák) között. Ötvenes, hatvanas évekbeli tömbök, viszont cserébe minden nyugis és zöld, és ahogy a nyitóelőadáson eldicsekedtek nekünk, itt van a világ egyik legnagyobb egybefüggő Wi-fi zónája.

Elég messze lakom az egyetemtől, reggel egy órát metrózok, de mivel itt nincsenek irdatlanul magas és meredek mozgólépcsők, eléggé élvezem. És hiába U-bahn (tehát földalatti), a szerelvények önkényesen mennek föld alatt, árokban, viadukton, így sokszor még nézelődni is lehet róluk. Egyébként 9 metróvonal van és még egy kupacnyi S-bahn (ez olyan hév-szerű), ezekkel praktikusan eddig mindenhova eljutottam, meg sem szoktam nézni, hogy a buszok, meg a villamosok hogyan közlekednek.  Van egész szemeszterre érvényes diákbérletem, úgyhogy gyakorlatilag oda megyek, ahova akarok, egészen Potsdamig, és viszonylag későig jár minden (pénteken és szombaton éjjel-nappal). Bár azért éjjelente itt is előbújnak furcsa alakok, elég nagy a nyüzsgés, még későn is, úgyhogy kevésbé paráztam itt hazajönni, mint otthon a hetesen.

                Talán egyszer majd összeszedem a bátorságom és egy ilyen helyre is elmegyek:

                Ezt is a hajóról láttam, nálunk romkocsmák vannak, itt meg rompartok. Amúgy a lepattant csöves style illetve design itt nagyon fut, minden második ember úgy néz ki (az egyetemen is), mintha most ráncigálták volna ki egy kukából, kopott cipő (illetve, most októberben még egyszerre van jelen a flip-flop illetve a térdig érő bakancs), szakadt köntös, koszos vászonszatyor.

                Mindent összevetve, nagyon tetszik, hogy új vagyok itt, izgalmas mindenre rácsodálkozni.