A berlini „Ellenegyetem”

Persze Berlin fantasztikus és izgalmas, azért végső soron mégis tanulni jöttem ide, következzen hát egy poszt arról, hol töltöm a napjaim nagy részét.

Mivel Berlinben két nagy egyetem is van a Humboldt Universität (HU) és a Freie Universität (FU), tavaly alapos töprengésre adott okot, hogy a két hasonló profilú intézmény közül melyiket válasszam, és hosszan kellett győzködnöm magam, hogy ehelyett:

A HU jogi kara az Unter den Lindenen

ezt preferáljam:

Az FU Történelmi Intézete a világ vége után kettővel

Megnéztem egy csomó mutatót, ami a legtöbb ember szerint hülyeség (ranglisták, külföldi diákok aránya, diákok elégedettsége, az egyetem nemzetközi kapcsolatai), és végül a Freie Universität ajánlatát fogadtam el.

Eleinte itt lakott az egész egyetem

               
A Humboldt egyetem a régebbi, bár az sem egy kifejezetten öreg darab, a porosz udvar nem lelkesedett egy berlini egyetemért, ahhoz előbb a napóleoni háborúknak kellett eljönnie, hogy 1810-ben megreformálják az oktatást és megalakulhasson az intézmény.  Az FU sokkal fiatalabb, 1948-ban alapították diákok és professzorok közösen, amikor a szovjet szektorba került Humboldt egyetemen teljesen átvette a hatalmat a megszállók ideológiája és megjelentek azok a kötelező tárgyak, amiket mi is ismerünk Magyarországról. Kellett tehát egy új hely, ahol a tanítás politikai korlátozások nélkül folyhatott, ez lett a Freie Universität, azaz Szabad Egyetem, tehát ideológiától mentes.

               
A kezdet igen nehézkes volt, a háború utáni újjáépítések közepette, minden forrás hiányában, az első szemeszterekben az tudott leülni, aki hozott otthonról széket (és ez ma sem sokkal jobb…). De hamarosan a nyugat-berlini politika felkarolta magának az egyetemet, elkészültek az új tervek: alapítsuk meg itt a német Oxfordot!

A metrótól (ami itt hév) a könyvtár felé

A hely, Dahlem éppen megfelelő volt, a nyugodt, külvárosi övezetben elég tér állt rendelkezésre ahhoz, hogy gombamód szaporodhassanak a modern szürke blokkokba telepített intézetek.

Itt avatja II. Vilmos a magáról elnevezett Intézetet

Ráadásul nem is volt mind előzmény nélkül, itt már a századforduló óta több kutatóközpont működött, például a Kaiser-Wilhelm-Institut, amit ugyan nácitlanítani kellett (a háború alatt itt zajlottak az atomkísérletek, meg az eugenikai kutatások is), de utána be lehetett kapcsolni az egyetembe, ahogy a Nobel-díjas tömeggyilkos nevét még mindig viselő Frit-Haber-Institutot is, ahol ma kémiai kutatások zajlanak.

               
Az FU számomra kicsit olyan, mintha két párhuzamos dimenziója lenne, egyfelől ez az Ellenegyetem, amit a lelkes diákok és professzorok hoztak létre, ahol akármi történik tüntetés van, ahol el lehet foglalni az egyetemet és elnevezni a Történelmi Fakultást egy kalózról (ez megtörtént). Másfelől ez egy kutató központ, ahova olyan mérhetetlen mennyiségű pénzt pumpáltak mind az amerikaiak (ezért van Henry Ford épület és Benjamin Franklin Klinika meg J.F.K Intézet), mind a németek, hogy évtizedek alatt fel tudott kapaszkodni az élvonalba.  Ennek következményeként a hangsúly erőteljesen billen a kutatás felé, olyannyira, hogy megteheti azt a „Bevezetés a politikatudományba” órát tartó professzorasszony, hogy közli, akkor most leszünk szívesek nem zaklatni őt a kérdéseinkkel, mert zavarjuk a munkájában.

A Henry-Ford-Bau, itt vannak a legkényelmesebb székek az előadóban

                A helyzetet tovább árnyalja, hogy idén indokolatlanul sok elsőst vettek fel (törire biztosan, a többit nem tudom), és áldatlan állapotok uralkodnak az előadásokon, de még a szeminárumokon is. Volt szerencsém egy hátsólépcső aljáról végighallgatni az első „Bevezetés a Középkorba” előadást, úgy, hogy az előttem ülőkön kívül semmit, sem láttam, hát… nem volt vicces. Az ehhez tartozó szemináriumon (ami ugye elvileg kisebb csoportban zajlik), volt vagy ötven ember, ebből harminc leült, a többi a fal mellett kuporgott. Most elvileg persze indítanak új órákat, de egyelőre még csak kavarodások vannak, én meg buzgón remélem, hogy sokan szeretnek majd ellógni és akkor több hely lesz. (És szerencsére tudom, hogy a felsőbb évfolyamokon már nem ez a helyzet.)

Mindenesetre, még félig kívülről nézve, egy nagyon izgalmas játszótérnek tűnik az egész, és kíváncsian várom mi lesz ebből a három évből. Amúgy is, a múlt héten még szivárványt is láttam:

(Update: mióta megírtam ezt a posztot megoldódni látszanak a dolgok, lezsíroztam egy évfolyamtársammal, hogy foglal nekem helyet az előadásra, és indítottak további szemináriumokat.)